ésszerűtlen
ésszerűtlen [ë-e] melléknév -ül, -ebb [e] (választékos)
A logikus gondolkozásnak, a józan észnek a törvényeivel ellenkező; nem ésszerű. Ésszerűtlen eljárás, magatartás. Ésszerűtlenül cselekszik, költekezik. || a. <A munka technikájában> a legmegfelelőbb eljárást figyelmen kívül hagyó v. azt helytelenül, célszerűtlenül alkalmazó. A szállítás ésszerűtlen módja.
ésszerűtlenség.
