észlelő
észlelő [e] melléknév és főnév (tudományos, lélektan, választékos)
I. melléknév
1. Észlelést végző <személy>. A földrengést észlelő tudós.
2. Észlelésre való, alkalmas. A kozmikus sugarakat észlelő műszerek; a napfoltokat észlelő csillagvizsgáló intézet.
II. főnév -t, -je [e] (ritka) Észlelő személy. A jelenségek észlelője értekezésben számolt be az eredményekről.
Szóösszetétel(ek): észlelőhely.
