észt
észt főnév és melléknév
I. főnév -et, -je [ë, e]
1. Az észtek: tömegében a Szovjetunió északnyugati részén, az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság területén lakó, finnugor nyelvet beszélő nép. Az észtek nyelve, országa, története. || a. Ehhez a néphez tartozó személy, főleg férfi. Együtt utazott a hajón egy észttel.
2. E nép nyelve. Az észtet tanulja. Szép haladást mutat az észtben.
II. melléknév -ül
1. Az észtek közé tartozó <személy>, észtekből álló <csoport>. Észt asszony, ember, leányok; észt ifjúság, nép.
2. Az észtekre jellemző, velük kapcs., általuk haszn., náluk szokásos <dolog>. Észt ipar, irodalom, nyelv, szokások, viselet.
3. Észtek által lakott hely(ség), az ő földjükön levő v. ehhez tartozó. Észt kikötők, tavak, tengerpart.
4. Az észtek nyelvével kapcs. Észt könyv. || a. Észtül: észt nyelven. Jól beszél észtül.
