évelő
évelő [e] melléknév
Olyan <növény>, amelynek föld alatti része évről évre áttelel, és tavasszal új szárat hajt. Évelő búza, füvek, len, takarmány. || a. Olyan <szobában tartott növény>, amely télen át is zöldel. A muskátli évelő növény. A sátor háta mögött kertet alakított; … vetett … évelő virágokat, amik csak esztendőre virítnak. (Jókai Mór)
