fajul
fajul tárgyatlan ige -t, -jon (gyak. eredményhatározóval)
1. (biológia) Vmivé fajul: saját fajától, ill. fajtájától elütve, vmely hitványabb faj, fajta lesz. A gondozatlan zab vadzabbá fajul. || a. (ritka, költői) <Ember> fajtájához méltatlanná válva romlik, züllik. Tovább már nem fajulhatott a nép. Romlásnak indult hajdan erős magyar! Nem látod Árpád vére miként fajúl? (Berzsenyi Dániel)
2. (átvitt értelemben, rosszalló) Fokozatosan vmely elítélendő, rossz dologgá fejlődik, válik, ill. rossz állapotba fordul, jut vmi. Odáig fajul a dolog, hogy … A vita botránnyá fajult. A szél viharrá fajult. A sirató asszonyok ordítása a dühöngésig fajul. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, ritka) Vki fajul vmire: méltatlan módon vetemedik vmire. Öngyilkolásra hogy többé fajulna, Sokkal önérzőbb a magyar. (Arany János)
Igekötős igék: elfajul.
fajulás; fajuló; fajult.
