farizeus
farizeus [ë v. e] főnév és melléknév
I. főnév -t, -ok, -a
1. (történettudomány) Annak az ókori zsidó szektának a tagja, amely szenteskedő buzgósággal ügyelt a zsidó vallás történyeinek betű szerinti megtartására. Megint a jó Pilátust keresték | Sápadtan minden farizeusok … (Ady Endre) Tizenkét éves korában, egy délután, tudós farizeus hozta haza a templomból. (Karinthy Frigyes)
2. (átvitt értelemben, rosszalló) Képmutató, álszent ember. Az öreg rablók és farizeusok hangosabban lármáztak, mint az őszinte reformpártiak. (Móricz Zsigmond)
II. melléknév (rosszalló)
1. Képmutató, álnok, ravaszkodó <személy>.
2. Az ilyen személyre jellemző <dolog>. Farizeus ábrázat. Nem találkozott vele? – Nem én, fiam … – felelt János farizeus pofával. (Jókai Mór)
farizeusi; farizeusság.
