fázékony
fázékony melléknév -an, -abb
Olyan <személy, csoport>, aki, amely a hideget nehezen tűri, és kellemetlen hatását tüstént érzi, könnyen és hamar fázik. Fázékony ember. A fázékony társaság a kályha köré ült. A fázékony öregúr nyakig begombolkozott. A kemény télben … a fázékony Hajnóczy magára vette Aszódi kék gubáját. (Kazinczy Ferenc) Gyermekkorában is ilyen fázékony volt örökké. (Tolnai Lajos) || a. Fázékonyan: hirtelen lehűléstől, hideg légáramlástól összeborzongva, megremegve. Fázékonyan burkolózott a felöltőjébe. Fázékonyan összehúzódzkodott. Egy nagy kendő volt a fején, azt összébb vonta a válla körül fázékonyan. (Mikszáth Kálmán)
fázékonyság.
