fecskend
fecskend [ë-e v. e-e] ige -tem, -ett [e, ë], -jen; -eni [ë, e]
1. tárgyatlan (régies) <Folyékony anyag nyomásra> nagy erővel (szét)lövell, fröcsköl (2) vhova. A sár elöl-hátul fecskendett reájok. (Jókai Mór) A zsír kék lánggal sercegve fecskend az oltók szeme közé. (Gárdonyi Géza)
2. tárgyas (ritka) Fecskendez (1–2).
Igekötős igék: befecskend; ráfecskend; szétfecskend.
fecskendés; fecskendett.
