fegyelmez
fegyelmez [ë-e-e v. e-e-e] ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë]
1. tárgyas Engedelmességre és rendre kényszerít v. késztet vkit. Példaadásával is fegyelmezi a tanulókat. Tanítsd, fegyelmezd, csakhogy emberűl Felvágd a nyelvét! (Arany János–Arisztophanész-fordítás) A rendőr, maga is tanyai sarjadék, azt tartotta, hogy a parasztot fegyelmezni kell. (Móra Ferenc) || a. (tárgy nélkül) Jól tud fegyelmezni. Nem tud fegyelmezni. Húsz esztendővel ezelőtt se voltam gyakorlati ember. Én tanítani akartam, nem fegyelmezni. (Móra Ferenc)
2. tárgyas (választékos v. tréfás) Fenyít (1). Az apa épp most fegyelmezi fiát, mert intőt kapott.
Igekötős igék: megfegyelmez.
fegyelmezés; fegyelmezget; fegyelmezhetetlen; fegyelmezhető; fegyelmeztet.
