fegyelmi
fegyelmi [ë-e v. e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -leg [e] A fegyelemre (2), kül. a szolgálati fegyelemre vonatkozó, annak fenntartásával kapcs. <dolog, intézkedés>. Fegyelmi büntetés, eljárás, szabályzat; fegyelmi út, ügy, vétség, vizsgálat; fegyelmi eljárás alá kerül; a fegyelmi eljárást folyamatba teszi, megindítja, megszünteti; fegyelmi vizsgálatot rendel el, kér maga ellen. Éjszaka szokták azokat elvinni, akiket fegyelmi okból más fogolytáborba deportálnak. (Kuncz Aladár) Az „Ostor” … fegyelmi vizsgálatot kért ellene „a köz nevében”. (Kosztolányi Dezső) || a. A fegyelem (1) megsértését megállapító és azt megtorló <testület>. Fegyelmi bíróság, bizottság.
II. főnév -t, -je [e] (nem hivatalos) Fegyelmi eljárás v. vizsgálat. A fegyelmit megelőző vizsgálat; fegyelmit indít vki ellen; fegyelmit kap; fegyelmit kér maga ellen; fegyelmi van ellene folyamatban. Megszüntették ellene a fegyelmit.
Szóösszetétel(ek): pártfegyelmi.
