fegyveres
fegyveres [e-e-ë] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e-e]
1. Fegyvert viselő, fegyverrel felszerelt, fegyverbe öltözött <személy, csoport>. Fegyveres alakulat, csapat, erők, had, őr, rablók; fegyveresen jelentek meg. A vezér tollason, fegyveresen, valamint egy Herkules, a hadakkal megindult. (Mikes Kelemen) A sátrak el voltak rekesztve korláttal … Kivül fegyveres nép és tömérdek ember. (Arany János) Nyolcvanötezer polgár állott ki fegyveresen a katonai erő ellen, melynek nagy része rögtön áttért a felkelőkhöz. (Móricz Zsigmond) A fegyveres őrszemek árnya | lépdel a falra vetődve. (Radnóti Miklós)
2. Fegyverrel vívott, elkövetett, véghezvitt <cselekedet>. Fegyveres beavatkozás ¬; fegyveres elégtétel, ellenállás, erőszak, felkelés, harc, küzdelem, összeütközés, rablótámadás, támadás.
3. Olyan <állapot, cselekvés>, amelyet fegyverek használata, alkalmazása jellemez. Fegyveres kiképzés; fegyveres szolgálatra alkalmas.
4. Fegyver viselésével ünnepélyessé tett <alkalom>. Fegyveres díszszemle, gyászmenet, tánc, ünnepély.
5. Fegyverek erejével biztosított <állapot>. Fegyveres béke, semlegesség.
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] Felfegyverzett, fegyverbe öltözött személy. Fegyveresek törtek be a szobába. Dobó … magához szólította a fegyvereseit. (Gárdonyi Géza)
