fehérít
fehérít [e] tárgyas ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e]
Általában fehérré v. fehérebbé tesz, változtat vmit.
1. (szövőipar) <Gyapjút, vásznat v. más szőtt anyagot a napra való kiterítéssel v. vegyi eljárással> a benne levő színezőanyagoktól mentesít, fokozatosan világosabbá v. fehér színűvé tesz. A háziszőttes vásznat a napon fehérítik. Festés előtt a textilanyagokat fehéríteni kell. A vásznat … úgy fehérítik, hogy … megöntözik, … s ha a meleg sugarak kiszítták a levet egy csöppig, megint ott vannak az öntözőkannával. (Vas Gereben) Inget, gallért úgy fehérítek, hogy Pesten se. (Gárdonyi Géza)
2. (konyhaművészet, műszaki nyelv) <Konzerválandó főzelékfélét, gyümölcsöt> vízben főz, gőzöl v. kénez, hogy világos színét tartósítsa, barnulását megakadályozza. A körtét és barackot befőzéskor kénezéssel fehérítik. || a. (műszaki nyelv) <Cukorgyártásban sárgásbarna nyerscukrot vegyi úton, tisztítással> fehér színűvé alakít.
3. <Bőrt, arcot> halvánnyá, sápadttá, fehérré tesz. Ez a krém szépen fehéríti az arcbőrt. A fájdalom … a rózsapiros arcot … liliommá fehéríti. (Vas Gereben) || a. (ritka) <Lelki élmény, megrázkódtatás a hajszálakat> színtelenné, ősszé, fehérré teszi. A sok gond fehéríti a hajat. A nagy ijedtség a fiatalt ősszé fehérítette. (Vas Gereben)
Igekötős igék: befehérít; elfehérít; kifehérít; megfehérít.
fehérítés; fehérített; fehéríthető; fehéríttet.
