fehérlik
fehérlik [e] tárgyatlan ige -ett [ë]; (ritka) -eni [e] (csak jelentő mód 3. személyben)
Fehérnek látszik, fehér színfoltként hat. Messziről hófödte csúcsok fehérlenek. Bársonyosan fehérlik a juhok gyapja. A kapun zománctábla fehérlett. Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek. (Arany János) A távolban délkeletre nyírfacsoport fehérlett. (Gárdonyi Géza) A harangszó messze hangzik S tornya fehérlik az éjszakában. (József Attila)
Igekötős igék: átfehérlik; előfehérlik; idefehérlik; kifehérlik; odafehérlik.
fehérlő.
