fejedelem
fejedelem [e-e-e-ë v. e-ë-e-ë] főnév ..lmet, ..lme [e, e], (irodalmi nyelvben) fejdelem [e-e-ë]
1. Általában uralkodó. Nagy sereg élén érkezett meg a fejedelem. Felkeltek a királyok ellenünk, S eléjük dobtuk fejdelmünk fejét. (Madách Imre)
2. (történettudomány) <A királyság, császárság korában> kisebb területen bizonyos királyi külsőségek v. jogok nélkül, esetleg vmely uralkodóval szemben függőségi viszonyban uralkodó személy. Erdélyi fejedelem; hűbéres fejedelem; ® vezérlő fejedelem. Ide érkeztünk ma szerencsésen, Franciaországból … A fejdelmünknek … jó egészsége volna, hogyha a köszvény búcsút akarna tőlle venni. (Mikes Kelemen) Ha volt valaha fejedelem, akinek egy-egy pillanatban holtpontra jutott az élete, mindnyájan érezték, hogy Báthory Gábor ma ott volt. (Móricz Zsigmond)
3. (történettudomány) Törzs, nemzetség v. ezek szövetségének feje, vezére. Árpád fejedelem. Húnok fejedelmét nézed üres bábnak? (Arany János)
4. (vallásügy, régies) Papi fejedelem: főpap.
5. (átvitt értelemben, ritka, választékos) A művészet vmely ágában hódolattól övezett vezető egyéniség. A zene fejedelme. Összegyűltek a dal fejedelmi | … Mátyás udvarában. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): 1. fejedelemnő; fejedelemválasztás; 2. egyházfejedelem; nagyfejedelem; választófejedelem.
