fejkendő
fejkendő főnév
<Női viseletként> fejen hordott, olykor díszes kendő; rendsz. úgy viselik, hogy két csücskét az áll alatt megkötik. Fejkendőt köt. Legszebb fejkendőjét vette fel. Fejkendőt vett ajándékba. Az őrtűz világánál már messziről látta … a majoroslány … piros fejkendőjét. (Jókai Mór) Délben megvillan a tábla végében egy piros fejkendő, libeg a kék szoknya, merthogy enyhe szél kerekedett. (Nagy Lajos)
fejkendőcske; fejkendős.
