fekély
fekély [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (orvostudomány) <Főleg a bőrön, nyálkahártyákon> a szövetek meggyűlését, elhalását, fertőző gyulladását követő szétesésből keletkezett, rendsz. gennyes kelés, tályog. Rosszindulatú, rákos fekély; a fekély felfakad. fekélyekkel van tele a teste.
2. (átvitt értelemben, rosszalló) <Vmely közösségben, a közösség vmely tevékenységében> olyan személy, tény, körülmény, amely annak egészséges működését akadályozza, bomlást, rothadást okoz. Az irodalom fekélye; a társadalom fekélye. Feltárták a valóságot a kapitalizmus fekélyeiről. Ti fekélyek a hazának testén … ti rablók! amit orvosságra Izzad kínnal e haza: Elhordjátok … A külföld oltárira. (Petőfi Sándor) Az ország tele van reakcionárius fekélyekkel. (Ady Endre)
Szóösszetétel(ek): bélfekély; gyomorfekély; lágyfekély.
fekélyes.
