fekte
fekte [e-e] főnév (személyragos) fektem [e-ë], fekted [e-ë], fektünk [e], fektetek [e-ë-ë], fektük [e] v. fektök [e]; fektét [e]
Általában fekvése, fekvő helyzete.
1. (költői, régies) Vkinek v. vminek az az állapota, hogy fekszik v. feküdt. Mélyen temesd, hogy … Ember ne tudja fektét, csak magam. (Vörösmarty Mihály) Szarvaival fölhányja a földet …, hogy társa fektének nyomát eltörölje. (Jókai Mór)
2. Fektében: a) (a mondat tárgyával kapcs.) fekvése közben. Fektében találta a golyó; b) (a cselekvés alanyával kapcs.) fektében olvas. Vezeté a kobzos oda, hol fektökben Feketéllnek [a katonák]. (Arany János)
3. Fektéből: a) (a mondat alanyával kapcs.) fekvő helyzetéből. Fölemelkedik fektéből. Dühösen ugrott fel fektéből. (Jókai Mór) b) (a cselekvés tárgyával kapcs.) fekvő helyzetéből. Felver egy nyulat a fektéből. (Jókai Mór)
4. (népies, irodalmi nyelvben) Lefekvése. Veszekedés ennek kelte, fekte.
