fekvő
fekvő [e] melléknév
1. Olyan <élőlény>, aki, amely fekszik (I). Ágyban, hanyatt fekvő gyerek; hason fekvő kutya. || a. (csak határozói bővítménnyel) <Szokása szerint vmely időben> aludni térő. Korán, későn fekvő család. || b. Betegen ágyban levő. Kórházban, tüdőgyulladásban fekvő beteg. A beteg, lázban fekvő Andrásffynéhoz egy városi poroszló lépett be. (Tolnai Lajos) || c. Elesve, legyőzve, leütve, tehetetlenül v. halottan vhol elterülve levő. A sírjában fekvő halott; a hordágyon fekvő beteg. || d. Vmire ráboruló, ránehezedő, vminek nekidülő <élőlény>. A ló nyakába fekvő lovas. || e. Olyan <testhelyzet>, amelyet az jellemez, hogy a test fekszik. Fekvő lőállás, helyzet.
2. Olyan <dolog>, amely vhol egész hosszában elhelyezkedik, elterül, amely vmin, vmiben, vhogyan fekszik (II). A pusztán fekvő köd; rendetlenül egymáson fekvő lemezek; északra fekvő hegy, erdő; a város közepén fekvő ház. Sírt nekem, sírt és koporsót, Mélyen fekvőt föld alatt! (Petőfi Sándor) || a. Fekvő jószág: földtulajdon.
3. Olyan <tárgy, dolog>, amely tartósan ott van, fekszik (III) vhol. Az országgyűlés előtt fekvő javaslat; a birtokon fekvő teher; a vállalkozásban fekvő pénz.
4. (zene) Vmilyen hangmagasságban, ill. fekvésben (4a) levő. Nem bírja a magasan fekvő hangokat.
Szóösszetétel(ek): 1. fekvőágy; fekvőbútor; 2. kézenfekvő; körülfekvő.
