félálom
félálom [l-á] főnév (rendsz. csak -ban, -ba, -ból ragokkal)
Az ébrenlét és az alvás közti átmeneti állapot. Már félálomban volt, amikor … Haza megyek, ölébe vesz dajkám, Az altató nóta hangzik ajkán, Hallgatom, s félálomban vagyok már. (Petőfi Sándor) Minden érzékét … elzsibbasztva tartja valamely igézetes félálom. (Mikszáth Kálmán) Jónás … | elcsigázva betámolygott a fedélközi házba … | s ott zuhant bódult félálomba. (Babits Mihály)
