-félben
-félben [e] határozóragos főnév (képzőszerűen)
<Összetétel v. régiesen szókapcsolat utótagjaként, csak állapothatározóban, cselekvést, történést, folyamatot kifejező melléknévi igenévvel:> a cselekvés, történés v. folyamat megkezdett voltának v. (olykor már) vége felé haladásának állapotában. Alakulófélben; elavulófélben; épülőfélben; ® gyógyulófélben; indulófélben; kialvófélben; ® menőfélben; omladozófélben; pusztulófélben; ® válófélben. Alkonyúló félben van már élte napja. (Petőfi Sándor) Mint amely madár van elröppenő félben, Úgy tett a reménység hervatag szivében. (Arany János)
