felbök
felbök tárgyas ige fölbök
1. <Állat> fejével v. szarvával bökve feltaszít, fellök, felöklel vkit. A felbőszült bika felbökte az útjába került járókelőket.
2. <Puha, lágy anyagot> vmely hegyes tárgyra bökve felszúr, ill. ilyen módon felvesz, felemel. Felböki a húst a villára. Egy kis vékony ágra szalonnát böktem föl. (Vas Gereben)
3. <Hártyát, hólyagot> hegyes eszközzel felszúr, hogy tartalma kifolyhasson. Felbökte a vízhólyagot.
4. (argóban) <Nőt> teherbe ejt.
felbökés; felbökhető; felbökő; felbökött.
