felboncol
felboncol tárgyas ige fölboncol
1. <Vmely holttestet> tanulmányi célból v. a halál körülményeinek megállapítása végett boncolva megvizsgál. A törvényszéki orvostani intézetben felboncolták a hullát.
2. (átvitt értelemben, ritka) Alkotóelemeire tagol, bont vmit. Felboncol egy összetett mondatot, egy műalkotást.
felboncolás; felboncoló; felboncolt; felboncoltat.
