felborít
felborít tárgyas ige fölborít
1. <Tárgyat> egyensúlyi helyzetéből kibillentve oldalára v. tetejére fordít; okozza, előidézi, hogy felboruljon; feldönt. Felborítja a dézsát, a kosarat, a poharat. A szél felborította a csónakot.
2. (átvitt értelemben) Felborít vmit: vmely kialakult rend, helyzet, terv, számítás alapjait megsemmisítve annak további fennállását, működését lehetetlenné teszi; vminek felborulását okozza. A váratlan jelenségek felborították a gazdasági élet nyugalmát. Ez a kiadás minden tervét felborította. Az utolsó csapat győzelme minden számítást felborított. || a. (átvitt értelemben) Vmely megállapodás, szerződés érvényességét önkényesen, egyoldalúan megszünteti. Felborítja az egyezményt.
felborítás; felboríthatatlan; felborítható; felborító; felborított; felboríttat.
