felborzol
felborzol tárgyas ige fölborzol
1. <Hajat, szőrt, szálas szövetet> úgy borzol, hogy az feláll, felfelé mered. Felborzolta a kutya szőrét. Ujjával felborzolta a bársonyt. A szél felborzolta a leány haját. Egy mókus végigszaladt a selyem mezőn, s hosszú farkával felborzolta a föld haját. (Mikszáth Kálmán) || a. <Hajat, szőrt, sörényt ijedtében, félelmében, rémületében> felfelé merevít. Lova … füleit hegyezé, serényét [= sörényét] felborzolta. (Jókai Mór)
2. (irodalmi nyelvben) <Folyó, állóvíz felszínét> vmi kissé felkavarja, és fodrozódó hullámokat támaszt rajta. A szél felborzolta a tó tükrét. A csolnakban Toldi, nem egyéb [= nem más], evezett, | Messze felborzolta a lapát a vizet. (Arany János)
3. (átvitt értelemben, ritka) Felizgat, izgatottá tesz. A hír felborzolta az idegeit. A levél olyan hangon van írva, hogy még engem is fölborzol. (Vas Gereben)
felborzolás; felborzolható; felborzoló; felborzolt; felborzoltat.
