felbőszül
felbőszül tárgyatlan ige fölbőszül
<Ember, állat> hirtelen a lehető legnagyobb mértékben bősz haragra gerjed; feldühödik. E szavakra módfelett felbőszült. Felbőszült az ingerkedő kamaszok ellen. A vérlázító látványtól mindnyájan felbőszültek. A remegő fénynél mindezt hogy látta, … | Felbőszült Tihamér. (Vörösmarty Mihály) Fel voltam bőszülve a közönség ellen. (Mikszáth Kálmán)
felbőszülés; felbőszülő; felbőszült.
