felcsenget
felcsenget ige fölcsenget, felcsönget, fölcsönget (hangutánzó)
1. tárgyatlan Fent levő helyre v. fent levő személynek csengetéssel jelt ad. Felcsenget a harmadik emeletre. Felcsenget a barátjához.
2. tárgyas <Személy, készülék> csengetéssel álmából felébreszt vkit. Éjfélkor felcsengette a telefon. Éjszaka, ahányszor fölébredt [István gróf], mindig fölcsengeté Cynthiát. (Jókai Mór) Felcsöngettem egy állatorvost a legédesebb álmából. (Kosztolányi Dezső)
3. tárgyas (ritka) Csengetéssel magasabb helyre magához hív. A vezér felcsengette titkárját. A gavallér, amikor elment [a szállodai szobából], felcsengette a liftet. (Hunyady Sándor)
felcsengetés; felcsengetett; felcsengető.
