feldarabol
feldarabol tárgyas ige földarabol
1. <Anyagot késsel v. más éles eszközzel> darabokra vág, oszt. Feldarabolja a húst. A vadászok feldarabolták az elejtett szarvast. Olyan, mint a diák, ki felől a krónika irja Hogy kés-, villával darabolta fel a fidibust is. (Arany János)
2. <Területet> több különálló részre szakít, tagol, oszt; feloszt. Feldarabolja a birtokot. Feldarabolják a földet. Mohács után feldarabolták hazánkat. A róna … keskeny szalagokra van feldarabolva. (Jókai Mór)
feldarabolás; feldarabolható; feldaraboló; feldarabolt; feldaraboltat.
