feldúl
feldúl tárgyas ige földúl (választékos)
1. Dúlva tönkretesz, elpusztít vmit. ® Földig feldúl; ® tőből feldúl vmit. Előbb földúlná e gaznép a várost, Mint tőlem ilyet kapna … (Petőfi Sándor–Shakespeare-fordítás) Kastélyait feldúlták, őt magát elfogták. (Mikszáth Kálmán) || a. Dúlva felforgat, felhány, összevissza szór. Virági taposva, díszei feldulva. (Arany János)
2. (átvitt értelemben) <Vkinek v. vminek a nyugalmát, békés állapotát> zaklatással megrontja, megzavarja, tönkreteszi. Feldúlta családi életüket. Sok ember házi boldogságát feldúlta. Szerelmedért Feldúlnám eszemet És annak minden gondolatját. (Vörösmarty Mihály)
feldúlat; feldúló.
