felébred
felébred [l-é] tárgyatlan ige fölébred
1. Megszűnik aludni, szunnyadozni, álmából felserken. Hirtelen felébredt. Csak délfelé ébredt fel. Gondban ébredt ősz király föl; Nyugtalan volt álma éjjel. (Tompa Mihály) Eredj már. Majd utánad küldöm a fiadat, ha fölébred. (Mikszáth Kálmán) Zoltán felébredt kábult, nehéz álmából. (Móricz Zsigmond) || a. (bizalmas, tréfás, gúnyos) És erre felébredt(él): <az álmodozónak, nagyot mondónak mondják jelezve, hogy amit mondott, csak álmodhatta v. kitalálhatta>. El is sülyeszténk Tíz vagy tizenkét ellenes [= ellenséges] hajót … – S akkor fölébredél. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. (átvitt értelemben) Tunyaságát, fásultságát, közönyét lerázva ráeszmél tennivalóira v. tevékenykedni kezd. A nemzet végre felébredt tespedtségéből. Vajjon lehet-e jobbra várni? … Vajjon fölébred valahára A szolga-népek Bábele? (Ady Endre)
3. (átvitt értelemben) Álmodozásából, ábrándjaiból, hiú reményeiből feleszmél, észre tér. Mire felébredsz, késő lesz. Mindannyian tudták magukat vigasztalni, mikor csalódásaikból fölébredtek. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben) <Érzés> hirtelen keletkezik, támad, működni, hatni kezd. A bosszú, a büszkeség, a féltékenység, a lelkiismeret, az ösztön, a tettvágy felébred vkiben. Érdeklődés, szeretet ébredt fel benne.
felébredő; felébredt.
