felegyenesedik
felegyenesedik [l-e] tárgyatlan ige fölegyenesedik
1. <Ember> egyenes, álló helyzetbe emeli testét. Ültéből, fektéből, a guggolásból felegyenesedik. Összeszedte magát s fölegyenesedvén Valahogy erőt vett ríni való kedvén. (Arany János) || a. (választékos) <Ember> kihúzza magát. Felegyenesedik, mint a jegenye. Elemér egyszerre büszkén egyenesedett föl. (Jókai Mór) Felegyenesedett, mint a fiatal vessző. (Móricz Zsigmond)
2. <Állat> talpra áll, felemelkedik. A beteg borjú már fel tud egyenesedni. || a. <Növény> dőlt, letiport helyzetéből fölemelkedve újra egyenes lesz. A megdőlt búza, a letiport fű felegyenesedik.
felegyenesedés; felegyenesedett; felegyenesedő.
