felekezet
felekezet [e-e-ë-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Vallásfelekezet. A Pórtelkyek mindig reformátusok voltak és törvény szerint ez lett volna a két fiú felekezete is. (Kaffka Margit) A polgárok bármilyen hátrányos megkülönböztetését nemek, felekezetek vagy nemzetiségek szerint a törvény szigorúan bünteti. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya)
2. (népies, régies, irodalmi nyelvben) Vmely közös elvet valló, azonos érdekkörbe v. munkakörbe tartozó emberi csoport v. közösség (pl. rokonság, párt, harcoló fél stb.). Vigad Dalma s a két hadi felekezet. (Vörösmarty Mihály) Gyékényt borítanak előbb a derékig vízben állók elé, más felekezet a földet teremti oda nagy gyorsasággal. (Tömörkény István)
Szóösszetétel(ek): 1. felekezetellenes; felekezetközi; 2. hitfelekezet; vallásfelekezet.
