feléledés
feléledés [l-é] főnév -t, (-ek), -e [ë, e] föléledés
Általában a feléled igével kifejezett történés; az a tény, hogy vki, vmi feléled.
1. Ájultságból, aléltságból, eszméletlenségből, tetszhalálból magához térés, öntudatra jutás. A beteg, a sebesült feléledése. || a. Vminek megelevenedése, felfrissülése, élénkségének visszatérése. Az arc, a növények, a természet feléledése; a társaság feléledése.
2. (átvitt értelemben) Vmely elcsendesedett, elevenségét, frissességét, erejét vesztett dolog, állapot, folyamat megújulása, újra hatni, működni kezdése. A szél, a tűz feléledése; a barátság, a jókedv, a vállalkozószellem, a szenvedély feléledése; a rémhírek, a vita feléledése; a háziipar, az irodalom, a népművészet feléledése.
