feleltet
feleltet [e-e-e] ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë] (iskolai)
tárgyas <Tanító, tanár> felszólít vkit a tanulók közül, hogy a tanult anyagot mondja el, ill. sorozatos kérdéseivel arra készteti, hogy beszéljen a tanult anyagról. Miért nem felelteti soha az én fiamat? Éppen az elégteleneket feleltette, amikor belépett a szakfelügyelő. || a. (tárgy nélkül) A tanulóktól az elvégzett anyagot számon kéri. A tanár rendszerint az óra első felében feleltet.
Igekötős igék: elfeleltet; lefeleltet.
feleltetés; feleltetett; feleltető.
