felenged
felenged [l-e] ige fölenged
1. tárgyas Felenged vkit: engedi, hogy vki felmenjen, felszálljon vhova; felereszt vkit. Nem engedték fel a második emeletre. Felengedte maga előtt a villamosra az öregasszonyt. Ne engedd fel a lóra azt a gyereket!
2. tárgyas <Léghajót, léggömböt> enged felszállni, felemelkedni; felereszt (2). Apró léggömböket engedtek fel.
3. tárgyas (iskolai, bizalmas) Vkit felenged: <vizsgán, ill. osztályzáskor> vmely tanulónak olyan osztályzatot ad, hogy ennek alapján magasabb osztályba juthat. Felengedték a harmadikba. Kár volt felengedni a negyedikig.
4. tárgyatlan <Fagy> meleg hatására, főleg melegebb időjárás következtében megszűnik. Tavasszal a föld fagya felenged. Fagy, ütésre, föl nem enged. (Arany János) || a. tárgyatlan Vmi felenged: vminek – főleg víznek, földnek – a fagytól jeges volta olvadás beálltával megszűnik. Felenged a talaj. A fű nőni fog tavasszal, a patak vize fölenged. (Mikszáth Kálmán) || b. tárgyatlan <Hideg, tél> jelentékenyen enyhébb lesz; megenyhül. Már felengedett a kemény tél. || c. tárgyatlan (átvitt értelemben) <Személy, szív> kedélyállapotában, magatartásában megenyhül, barátságosabbá, közvetlenebbé válik. Az idegen erre a szóra felengedett, és közlékennyé vált. Egyszerre fölengedének a jégbe burkolt szivek. (Jókai Mór) Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni, Hogy felengednének az emberek! (József Attila) || d. tárgyatlan (átvitt értelemben) <Ellenséges, merev magatartás, harag> lassanként elveszti merevségét, ill. erőfokát; megenyhül. Felenged a bizalmatlanság, a feszültség, a harag, a ridegség, a szigor.
felengedés; felengedett: felengedő.
