feles [1]
feles [1] [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -en [e]
1. Fél nagyságú, egy bizonyos mérték felét kitevő <dolog, tárgy>. Két és feles kesztyű; feles arányban.
2. (mezőgazdaság) A földet a termés feléért művelő <személy>. Feles bérlő, kertész. || a. (mezőgazdaság) A termés feléért művelt <föld>. Édes apám uramnak is van itt feles földje. (Tolnai Lajos) A paraszt legfeljebb feles vagy harmados földet tud kivenni. (Móricz Zsigmond) || b. (mezőgazdaság) Munkadíjként, bérként v. a föld tulajdonjoga révén felerészben járó <termény>. Feles gabona, kukorica. Egy délután ki kellett mennem a mezőre. Feles krumplim volt ott, azt feleztük el. (Gárdonyi Géza)
3. Feles arányban megosztott <vállalkozás>. Feles gazdálkodás; feles munka, üzlet.
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] (mezőgazdaság) Az a személy, aki a termés feléért műveli a földet. Nem igen dolgozott, a földjét kiadta feleseknek. Rábíztam a felesemre, hogy csak hozza haza. (Gárdonyi Géza) Szelíd masina volt …, a felesek görhes lovai vontatták körbe. (Tömörkény István) || a. (mezőgazdaság) Felesbe, felesben: úgy, hogy a termésnek, a termelvénynek a felét kapja. Felesbe ad, bérel, vesz földet, vállalt munkát; felesben dolgozik, műveli a földet, kitermeli a fát.
Szóösszetétel(ek): 1. felesmunka; 2. ötödfeles.
felesi; felesség.
