felesel
felesel [e-e-ë] tárgyatlan ige -t, -jen [ë]
Kihívó, szemtelen válaszokat ad; illetlenül, modortalanul visszafelelget. Hányaveti módon, kihívón, neveletlenül, szemtelenül felesel vkivel. Ez a gyerek örökké felesel az anyjával! Pergő nyelvvel feleselt vele. Fodorné … pörölt a kisebbik lányával. – Eh, hagyj nekem békét – feleselt a leány. (Ambrus Zoltán) Tanuld meg, hogy a gazda előbbre való, mint a segéd! Itt ne feleselj nekem! (Babits Mihály) || a. (irodalmi nyelvben) Visszhangot, választ ad. A kakas szól, … És utána százan hangra kelnek, Percig össze-vissza feleselnek. (Tompa Mihály)
Igekötős igék: belefelesel; ráfelesel; visszafelesel.
feleselget; feleselő.
