felesküszik
felesküszik [l-e] tárgyatlan ige fölesküszik
1. Felesküszik vkire, vmire: hivatalába, munkakörébe való beiktatása, ill. katonai szolgálatának megkezdése előtt rendsz. ünnepi külsőségek között elmondja az eskü szövegét. Felesküszik az alkotmányra. Az újoncok már felesküdtek.
2. Felesküszik vmire: esküvel v. ünnepélyes ígérettel, ill. kijelentéssel elkötelezi magát vmire. Felesküdtek a haza védelmére. Én … a nép embere vagyok, annak … boldogítására esküdtem fel. (Tompa Mihály)
felesküdött v. felesküdt; felesküvés; felesküvő.
