felez
felez [e-e] ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë]
tárgyas Azzal van elfoglalva, ill. az a szokása v. tulajdonsága, hogy vmit két egyenlő részre oszt. Éppen most felezik a termést. || a. tárgyas (mértan) <Egyenes> a helyzeténél fogva két egyenlő részre oszt vmit. A magasság felezi a csúcsnál levő szöget. A két átló felezi egymást. || b. tárgyas (ritka) Megfelez vkivel vmit. Felezi vele a hasznot, a termést. || c. (tárgy nélkül) Ha ő felez, akkor én választok.
Igekötős igék: elfelez; megfelez; szétfelez.
felezett; felezget; felezhetetlen; felezhető; feleztet.
