felfüstöl
felfüstöl tárgyas ige fölfüstöl
1. <Kéménybe, füstölőbe akasztott húst, húsfélét> füstöléssel tartóssá tesz; megfüstöl. A sonkát és a kolbászt már felfüstölték.
2. <Húst, húsfélét> megfüstölés végett füstre (kéménybe, füstölőbe> tesz. Enyhe időben jobb a húst minél előbb felfüstölni.
felfüstölés; felfüstölhető; felfüstölő; felfüstölt; felfüstöltet.
