felkerül
felkerül tárgyatlan ige fölkerül
1. Felkerül vhová a) <vmely alacsonyabb fekvésű helyről> magasabban levő helyre kerül. Végre felkerült a hegytetőre. Felkerült az ócska csizma a padlásra. b) <távolabbi faluból, vidékről> központi fekvésű városba, ill. a fővárosba, délebben fekvő helyről északibbra kerül. Az alföldi tanyáról felkerült a fővárosba. Mikor Budapestre felkerültem, az első, akivel Petőfi megismertetett, Pákh Albert volt. (Jókai Mór) 1916-ban … fölkerült Budapestre. (Kosztolányi Dezső) c) (átvitt értelemben) <magasabb rangra> jut, <előkelőbb körökbe, társaságba> bejut. Felkerült a miniszteri székbe. d) (sport) <vmely alacsonyabb kategóriából> magasabba kerül. A csapat felkerült a második helyre, osztályba.
2. (ritka, régies) <Beszéd közben> szóba kerül. Beszéd közben felkerült az eset. Időt ölni felkerűl ott Mindenféle furcsaság. (Arany János) Apám mindig elkeseredve szólt róla, ha neve olykor házunkban fölkerült. (Tolnai Lajos)
3. Felkerül vmerre, vhová: vmely magasabban v. északabbra fekvő helyre megy kerülővel, hogy útjának céljához eljuthasson. Az áradás miatt fel kellett kerülnie Tokajnak. Még a kiáradt Tisza is útját állta. Fel kellett kerülnie Egerbe. (Jókai Mór)
felkerülés; felkerülő; felkerült.
