felnyög
felnyög tárgyatlan ige fölnyög
1. <Személy> hirtelen nyögő hangot hallat, nyögés tör fel belőle. Felnyög álmában. Felnyögött nagy bánatában. Az ifju felnyög, felkiált. (Arany János) Azt hiszem, nem is válaszoltam semmit, hanem felnyögtem, mint a halálra kínzott állat. (Kuncz Aladár)
2. (ritka, költői) Lent levő helyről panaszosan, nyögve megszólal. Halla török zajgást … | S a sír álmaiból felnyöge arra Dobó. (Vörösmarty Mihály) Olyan jajszó hallik, mintha elkárhozott lélek nyögne fel a sírból. (Jókai Mór)
felnyögés; felnyögő.
