felráz
felráz tárgyas ige fölráz
1. Felráz vmit: vminek az anyagát, tartalmát rázással megmozgatja. Felrázza az ágyneműt, az orvosságot. Odamentem, fölráztam a párnákat, a derékaljat. (Mikszáth Kálmán)
2. Rázva felébreszt vkit. A virrasztó őrszem felrázta alvó bajtársait. Lassanként már ébredezett a tábor is. Első | Kelt ki Tas, és fiait hevesen fölrázta. (Vörösmarty Mihály) Felráztam Palit is s amint szétnéztünk a napsütötte tájon, olyan józanok lettünk, mint az ablaküveg. (Gelléri Andor Endre)
3. (átvitt értelemben) Öntudatra ébreszt, tettekre serkent. A biztatás, rábeszélés felrázta tétlenségéből. A harcias szózat felrázta a közvéleményt, az alélt nemzetet. Légy, ha birsz, te „világköltő!” | Rázd fel a rest nyugatot: Nekem áldott az a bölcső, Mely magyarrá ringatott. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) <Nyugalmi állapotot> felkavar. A megdöbbentő esemény felrázta a városka békéjét. Éles sikoly rázta fel az éjszakai utca csendjét. Jobbról egy lövés döreje rázta fel a csendet. (Mikszáth Kálmán)
felrázás; felrázható; felrázó; felrázogat; felrázott.
