félreáll
félreáll tárgyatlan ige
1. Oldalra áll, eláll az útból, kitér vkinek, vminek az útjából. Félreáll az ajtóból, a kapuból; félreáll a tolongásból. Félreállt a járda szélére. Bence meg félreállt, csak az ajtó megé. (Arany János) Bemutatta őket a basának … s maga nagy bölcsen félreállt közülük. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Vkinek az érvényesülését v. vminek a véghezvitelét lehetővé teszi, megkönnyíti azzal, hogy ő maga visszahúzódik a (közéleti) szerepléstől. Félreáll vkinek az útjából: nem gördít akadályt útja elébe, nem akadályozza. Ha úgy akarja a király, | Hunyadi akkor félreáll. (Czuczor Gergely)
3. <Vhol elhelyezett tárgy, vmely testrész, ruhadarab, cicoma> a szabályostól, egyenestől eltérő, ferde helyzetben van; ferdén áll. Félreáll a hasa: jóllakott; félreáll a gallérja, a kalapja; (népies, szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Félreáll a köténye: az előrehaladott terhesség meglátszik rajta; félreáll a nyakkendője; félreáll a szája: pityereg, sírdogál; félreáll az orra: duzzog; félreáll a szeme, a szemöldöke, a szemüvege; félreáll a szalag a hajában; félreáll a címke a dobozon, a kép a falon. Szóláshasonlat(ok): úgy jóllakik, hogy a ® hasa is félreáll.
Szólás(ok): ld. konty.
félreállás; félreálló; félreállott v. félreállt.
