félrebeszél
félrebeszél tárgyatlan ige
1. <Lázas beteg önkívületi állapotban> összefüggés nélkül, zavarosan beszél. Halálos betegségében, midőn félrebeszélt, a dalt nem egyszer ismételte. (Gyulai Pál) Egész éjjel félrebeszélt, vívódva csodálatos szörnyekkel. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) Bolondokat, zavaros, kusza dolgokat beszél. Mit mondasz? – Hiszen te félrebeszélsz!
2. (átvitt értelemben, bizalmas) Nem a felvetett kérdéshez szól, kibúvót keres, kerüli a lényeget; mellébeszél. Többé nem lehet félrebeszélni és kitérni a megoldás elől! Hiába csűröd-csavarod, hiába beszélsz félre, a kérdésre meg kell adnod a választ!
félrebeszélés; félrebeszélő.
