felszalad
felszalad tárgyatlan ige fölszalad
1. (bizalmas) <Ember, állat, közlekedési eszköz magasabban levő helyre> szaladva v. gyorsan haladva felmegy; felfut. A mókus felszalad a fára. A teherautó felszaladt a járdára. Nosza, Ferkó felszalad a boglyára. (Arany János) A nagy kőrisfán egyszerre megpillantotta a … gyereket. Oda szaladt fel. (Mikszáth Kálmán) Ugrálva szaladt fel a lépcsőn, ..lábán megfeszültek az inak. (Karinthy Frigyes) || a. (bizalmas) <Rövid időre, rövid látogatásra> sietve felmegy, felnéz vkihez; felfut. Felszalad Budapestre; felszaladt a hivatalába. Előbb még felszaladok apámékhoz.
2. (átvitt értelemben) <Vminek a szintje> ugrásszerűen, hirtelen emelkedik. Felszalad a higany a hőmérőben, a víz a csőben. || a. (átvitt értelemben) <Vminek a mértéke> ugrásszerűen, hirtelen emelkedik; felfut. Felszalad az ára vminek. A láza 40 fokra szaladt fel.
3. (ritka, bizalmas) <Az arc vmelyik része> gyorsan és nagymértékben felfelé elmozdul a helyéről. Felszaladt a szemöldöke a csodálkozástól. A nagy bajusz felszaladt kidomborodó arca közepéig. (Jókai Mór)
felszaladás; felszaladó.
