felszolgál
felszolgál ige fölszolgál
1. tárgyas <Ételt, italt> a fogyasztó elé visz, tálal. Felszolgálja az italokat, a levest, a süteményeket. Estella, mint markotányosnő, … bort és rozspálinkát szolgált fel a katonáknak. (Mikszáth Kálmán) Társaságot vitt. Teát, feketekávét szolgált fel. (Kuncz Aladár) || a. (tárgy nélkül) Az étteremben pincérek szolgálnak fel. Ebéd végén … azon rabszolgáid fejeit rakatod tálakra, akik felszolgáltak. (Jókai Mór) Az asztalnál inas szolgált föl, s minden nagyon előkelően ment. (Babits Mihály)
2.* tárgyatlan• (ritka) Vmi vmely magasabban fekvő helyre való jutási, menési lehetőséget biztosít; felvezet. Ez a lépcső felszolgál az emeletre. A létra felszolgál a padlásra.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
A 2. sz. jelentés mellől a * törlendő és a „tárgyatlan” után, az értelmező szöveg elé ez írandó: (átvitt értelemben, népies)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
felszolgálás; felszolgálható; felszolgált; felszolgáltat.
