feltételes
feltételes [ë-e-ë v. e-e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e] föltételes
1. Feltételtől (2) függő. Feltételes beleegyezés, egyezség, szövetség, támogatás; feltételes megállóhely: az a m., amelynél csak akkor áll meg a közúti jármű, ha vmelyik utasa le akar szállni v. vki fel akar szállni. || a. Vmely feltételt (2) tartalmazó. Feltételes ígéret. Feltételesen szabadlábra helyezték. Nem bánta volna, ha … teljesíthette volna a szultán föltételes parancsát. (Jókai Mór)
2. (filozófia) Feltételes ítélet: olyan í., amelyben az állítmány és alany egymásra vonatkozásának érvényét egy megnevezett feltételtől függőnek állítjuk. (Pl.: Ha a borostyánkövet szövettel dörzsöljük, elektromosság keletkezik)
3. (nyelvtudomány) Olyan <igealak, igemód, mondat>, amellyel feltételtől függő v. óhajtott, kívánt cselekvést, történést, létezést fejezünk ki. Feltételes jelen, múlt, jövő (idő); feltételes mód, mondat: feltételes mellékmondat: olyan m., amely a főmondat tartalmának, e tartalom érvényességének vmely feltételét fejezi ki (pl.: Ha meghívtak volna, elmentem volna).
4. (biológia, orvostudomány) Feltételes reflex: olyan r., amelyet a szervezet az élet folyamán szerez alkalmi ingerhatások társítása révén, tehát amely nem közvetlenül az illető szervet érintő hatásra jön létre.
feltételesség.
