feneketlen
feneketlen [e-e-e-e] melléknév -ül
1. Olyan <edény, tartály, üreges test>, amelynek nincs feneke (1), alja. Feneketlen hordó, kosár, láda, pohár; feneketlen zsák ¬. Sokkal jobb mulatság a danaidák feneketlen hordajába vizet hordani … mint örökösen a kritika száraz malmában őrölni. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Szokatlanul mély, igen nagy. Feneketlen mocsár, sár, tó; feneketlen mélység; feneketlen gyomor: betelni alig tudó, telhetetlen gy. Vándor lápok alatt feneketlen iszap vala. (Vörösmarty Mihály) Eltűnt a nagy asztalról minden. Hová tűnt el? A diákgyomrok feneketlen mélységébe. (Kosztolányi Dezső)
3. (átvitt értelemben, rendsz. rosszalló) Nagyon nagy, vég nélküli, mérhetetlen <indulat>. Feneketlen aljasság, düh, gyűlölet. || a. (átvitt értelemben, rendsz. rosszalló) Ilyen indulatból, kül. gyűlöletből fakadó <cselekedet>. A … journalista pocskolja a nemzet egyik részét, feneketlen, eszeveszett mocskolódással. (Tolnai Lajos)
feneketlenség.
