fenyeget
fenyeget [e-ë-e] ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
1. tárgyas Büntetés, megtorlás, hosszú ígérésével, emlegetésével ijeszt(get), v. tettének, magatartásának ilyen következményeire intve megfélemlíteni, vmitől visszatartani igyekszik vkit, vmit. Bezárással, pofonnal, veréssel fenyeget vkit. Atombombával fenyegetik a világot. Börtönnel, akasztófával fenyegették a gonosztevőket. Osztályfőnöke … elégségessel fenyegette. (Babits Mihály) Nem lehetett szegénnyel semmire se menni, mert … azonnal öngyilkossággal fenyegetett. (Móricz Zsigmond)
2. tárgyas (tárgy nélkül is) Fenyeget vkit: megfélemlítő szándékkal v. rosszallása jeléül, előre-hátra mozgatott kézzel, mutatóujjal v. vmely ütőeszközzel integet vki felé. Bottal, doronggal, ököllel fenyeget vkit. Az élet, e Mogorva vén mester … Száraz hosszú újjával fenyeget. (Tompa Mihály) Öklelő dorongját magasra emelé, Rázta fenyegetve a pajkosok felé. (Arany János)
3. tárgyas (tárgy nélkül is) (átvitt értelemben) <Vmely bekövetkezhető veszedelem, baj, kár> veszélyeztet vkit, vmit. A hatalmi politika fenyegeti a népek békéjét. Nagy veszedelem fenyeget bennünket. (Kitöréssel) fenyeget a vihar. A bánya beomlással fenyeget. Váramat rövidnap [= hamarosan] éhség fenyegeti. (Arany János) A házat tatarozni kell, a pince bedőléssel fenyeget. (Babits Mihály)
Igekötős igék: megfenyeget.
fenyegetett.
