feszeng
feszeng [e-ë v. e-e] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë]; -eni [e] v. -ni
1. Fészkelődik, izeg-mozog. Ülj csendesen, ne feszengj! A honvéd kényelmetlenül feszengett helyén …, amíg megszólalt. (Krúdy Gyula)
2. Kellemetlenül, idegenül, feszélyezve érzi magát. A hűvös fogadtatás miatt feszengett. Kissé feszengett: talán mégis zavarni találja az úrnőt. (Jókai Mór)
feszengés; feszengő.
